2020. november 27-re terveztük az iskolai roma kulturális napot. A műsorba felsőbb és alsóbb éveseket, romát és nem romát, tanárokat és diákokat is bevontunk. Szándékunk szerint nem csupán a hazai cigány folklórt, a cigányság kulturális törekvéseit akartuk bemutatni, hanem sikertörténeteket, kitörési útvonalakat is – az alkotók művein keresztül.
A digitális tanrend bevezetése azonban gyors döntést, gyors cselekvést igényelt: az újratervezésre és a megvalósításra egy délután állt a rendelkezésünkre. Az előkészületeket, az addigi szervező, válogató munkát, a gyerekek lelkesedését nem hagyhattuk veszni. Kevés próbával, még kevesebb filmes tapasztalat birtokában, a videókészítés mellett döntöttünk, vállaltuk annak minden buktatóját. Megérte. Nagyra értékeljük csapatunk munkáját, vállalkozó kedvét, közösségi morálját.
A szereplőket értékes könyvekkel jutalmaztuk. A videófilmet Botos Ádám rögzítette, a vágás és a különböző effektek Gáspár Krisztián munkáját dicsérik.
Szereplők a műsor sorrendjében:
Varga Noémi
Pápai Jázmin Vanessza
Pápai Teodóra Natália – Balaicza Patrícia
Károlyi Borostyán Tünde – Pápai Teodóra Natália – Varga Noémi
Tinó József – Károlyi Borostyán Tünde – Pápai Jázmin Vanessza
Gál Enikő
Pánticsné Varga Veronika
Fülöp Csaba
Sziva-Balogh Piroska – Gereben Zsófia Eszter
Balogh Melodi Kloé
Botos Ádám
A felhasznált képek, illusztrációk, videó:
Garay Ákos képei
Szécsi Magda rajzai, illusztrációi
Bernáth Aurél és Szőnyi István festményei
Képek Jónás Tamásról
Válogatás az iskolai fotópályázat anyagából
Botos Ádám videóklipje
A műsorban elhangzott szövegek, dalok:
A cigánynép eredetmondája (Bari Károly válogatásából)
Egy szegény asszonynak 17 gyermeke volt. Egyszer betért hozzá a Szent Isten és így szólt hozzá:
– Mutasd meg nekem a gyermekeidet, hogy megáldhassam őket!
Mivel a szegény asszony nagyon szégyellte, hogy olyan sok gyermeke van, csak tízet mutatott meg közülük az Istennek, a többit elrejtette. Isten megáldotta a tíz gyermeket, ezekből lettek a gazdagok. A hét gyermek pedig, akiket az anyjuk elrejtett az Isten áldása elől, sohasem tudott gazdagságot szerezni. Ennek a 7 gyermeknek a leszármazottai a cigányok.
Zöld az erdő, zöld a mező
„Zöld az erdő, zöld a hegy is,
A szerencse jön is, megy is.
Gondok kése húsunkba vág,
Képmutató lett a világ
Egész világ ellenségünk,
Űzött tolvajokként élünk.
Nem loptunk mi, csak egy szöget
Jézus vérző tenyeréből.
Isten, könyörülj meg nékünk,
Ne szenvedjen tovább népünk!
Megátkoztál, meg is vertél,
Örök csavargóvá tettél.
Isten, könyörülj meg nékünk,
Ne szenvedjen tovább népünk!
Megátkoztál, meg is vertél,
Örök csavargóvá tettél.”
Beás közmondások, szólások
Ha a férget követed, szemétdombra jutsz!
Öreg ember szerelmének fizetett ára van!
Ahova a bort beviszik az ajtón, az ablakon távozik az ész!
Nincs érthetőbb írás az emberi szemnél!
Szerető nélkül nem, de barát nélkül szegénye az élet!
Ne bántsd az erdei állatokat, mert olyan űzötten élnek, mint a cigányok!
A kenyér Istentől való.
A szépséggel nem lehet jóllakni.
Egy almafán sem egyforma minden alma.
Ha a szegény cigánynak van ingje, nincs nadrágja, ha van nadrágja, nincs inge.
A semmiben felesleges a só.
Az éhes szív árvább, mint az éhes gyomor.
Nem jó ember az, aki csak a maga tányérját nézi.
Mindegy, hogy az én gyerekem, vagy a másé, enni mindegyik szeret.
Egy ember piszka, bepiszkíthat mindannyiunkat.
A görbe fa is ad árnyékot.
Ha neked jót tesznek, add vissza százszor, ha rosszat tesznek, bízd Istenre.
A bolond mond amit tud, az okos tudja mit mond.
Piszkos asszonynak, piszkos a tányérja.
Akinek adott Isten kenyeret, annak nincs gyereke, akinek adott gyermeket, annak nincs kenyere.
Várkonyi csibészek: Lekapcsolom a villanyt…
Tánc és zene: Sandu Ciorba – Papu
A pap és a tojások – cigány mese
„Volt egyszer egy pap, annak volt egy szolgája. Egy legényforma férfi volt nála, egy beás ember. Ő csinált otthon mindent, ő dolgozott. De a pap minden áldott nap eljárt egy másik házhoz, ott reggelizett, ebédelt, vacsorázott, ott evett egész nap. Tojásokat evett. Minden étkezésnél megevett egy tojást.
Na, Istenem, míg aztán letelt az egy hónap, és fizetnie kellett. Odamegy a gazdához, hogy megegyezzen vele. Ott, ahol evett, fizetnie is kell.
Na, számolni kezdett a gazda. Hány tojást evett meg, azokból mennyi csirke lett volna, mennyi tyúk, aztán ismét mennyi tojás. Annyit számolt, hogy nem lett volna rá elég a pap egész vagyona. Olyan sokat számolt ki neki.
– Fú! – mondja. – Nem tudom kifizetni.
– Ha nem tudod kifizetni, akkor feljelentelek a bíróságon. Mert ez aztán már sok.
Na, elég az hozzá, hogy jön az idézés a papnak. A bíróságra kell mennie. Hú! Nagy bánatban, gondban van, hogy mit csinál majd vele a bíróság.
Észrevette ezt a beás ember, amelyik nála volt, a szolgája. Mondja:
– Hát plébános úr! Min gondolkodsz te mostanában olyan nagyon? – kérdi. – Nagy gondban vagy.
– Ej, hagyd már! Hát miért mondjam én ezt meg neked?
– De nem úgy van az, mondd csak el, hátha tudok segíteni a bajodon.
Hát odafordul hozzá a pap, és elmondja neki. Amikor elmesélte, miről is van szó, azt mondja a szolga.
– Hát, tudod mit, plébános úr! – mondja a férfi. – Én is elmegyek veled!
– Ej, hát mit csinálnál te velem ott a bíróságon?
– Nem, én megyek veled! Hallanom kell, hogy mit mondanak ott neked.
– Ej, nem bánom! Hát gyere!
Na, azon a napon fogták magukat, felöltözködtek. A pap is, a szolga is. A pap adott a szolgának ruhát, hogy fel tudjon öltözni. Amikor elkészültek, indulni akartak, a szolga talált egy fél téglát. Hopp! Fogta és az ingébe rakta.
– Tartsd a kezeddel, hogy ki ne essen a tégla!
Na, jól van. Megérkeztek a bíróságra. Elmondja a bíróság, hogy mennyi tojást evett meg, és nem tud érte fizetni.
De a legény mit tesz? Egyre csak a mellét veri. Azt a téglát, hisz tudod?
Hej, a bíróság azt gondolta, hogy ő fog fizetni, hogy nála van a pénz. Úgy látszódott a tégla az ingében, hogy mindenki azt hitte, pénz van ott. Dehogy!
Mondja egyszer a legény a papnak:
– Mikor végzünk itt már? Nekem dolgom van otthon. Tudod, micsoda nagy munka vár rám ott.
Mondja a bíró:
– Hát milyen munka vár rád?
– Na – mondja -, ott a bogrács tele búzával, ott fő a tűzön. Ha hazaérünk, elvetem.
– Mi? – mondja. – Te előbb megfőzöd azt a búzát, amit elvetsz?
– Igen, el akarom vetni. – mondja.
– Ej! – mondja. – Ezt nem lehet. Abból nem lesz semmi. A főtt búza nem kel ki.
– Ja – mondja a legény -, az nem kel ki? Hát a főtt tojások? Azokból mennyi csirke lett volna, és mennyi tyúk? – kérdi a legény a bírótól.
Hopp! Akkor a bíró elgondolkozott.
– Igazad van.
– Na, tisztelt bíró úr – mondja -, ha nem adtál volna igazat, látod ezt a téglát, ezzel törtem volna be a fejed. Ha a főtt búzából nem lehet semmi, akkor a főtt tojásokból sem lehet semmi.
Így mentek haza, és így nyerte meg a pert a pap.”