Az időjárás is kegyes volt a Hikmanhoz, amikor május 17-én (csaknem teljes) három osztállyal kirándultunk a fővárosban.
Az eső nem mosta el, csak módosította, kissé megkurtította útitervünket: igazodtunk hozzá – fedett helyes programot, helyszínt kerestünk. A Tropicarium ezerszínű egzotikus világa hosszú időre lenyűgözött bennünket. Áldoztunk a Mekinek is.
Kora délutánra az időjárás alkalmazkodott hozzánk, kisütött a nap.
A valóságban látni és megérteni, miért lett a Budai Várnegyed a világörökség része –egészen más élmény. (A várhoz vezető lépcsősor megmászása után kicsit együttéreztünk az ostromlókkal is…)
Igazi turisták voltunk, bámészkodtunk, izgatottak voltunk, élveztük a várnegyed történelmi patináját, az épületek, a kilátás szépségét, a főváros vidéktől eltérő ritmusát, multikulturális sokszínűségét. Tanulmányi kirándulás volt, természetes tehát, hogy a történelem idevágó ismerete, az építészeti stílusirányzatok, -jegyek megismerése, felismerése is része volt a budai barangolásnak.
Kirándulni jó, kizökkenni az iskola-gyakorlat-otthon háromszögéből. Az utazás is élmény volt, bandázni, együtt lenni, sokat nevetni, többen például még nem közlekedtek vasúton.
A gyerekek megértették azt az alapelvet: aki jól akarja érezni magát, az úgy is fogja.