Siófoki SZC Marcali Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája

Iskolánk története


1945 előtti évtizedekben említésre méltó ipari üzemet nem találunk a marcali járás területén. A két uradalmi és egy részvénytársasági téglagyár, a két malom, a bőr illetve szeszgyár, a grófi tulajdonú fűrészüzem kevés embernek adott munkalehetőséget. Jelentősebb létszámú – 100–200 fő – munkást az építési vállalkozók foglalkoztattak és számottevőnek ítélhető meg a 6–10 dolgozót alkalmazó asztalos üzemek. A járás székhelyén és a nagyobb községekben jelentős számú kisiparos élt és tevékenykedett, kielégítve környezete szükségletét, illetve lehetőségeik szerint készárutermeléssel is foglalkoztak és ezeket értékesítették a kirakodóvásárokon, heti piacokon. A falvakban csizmadiák, cipészek, borbélyok, szabók, kovácsok, hentesek, lakatosok, ácsok, asztalosok, kőművesek tevékenykedtek, így tanoncnak, inasnak is ezen mesterségek elsajátítására jelentkeztek a fiatalok, akik változó időtartamú képzésben részesültek.

A II. világháború után szerveződtek az Állami gépállomások Marcaliban, Tapsonyban és Pusztakovácsiban, segítve a mezőgazdaság gépesítését. Tejüzem létesült Marcaliban. A kisiparosok szövetségeket hoztak létre. Marcalin kívül Böhönyén cipész, szabó, fodrász, kőműves, női felsőruházat-készítő szakmákban. A környék iparosai alapítottak KTSZ-t. Az alapítók gépek, szerszámok összeadásával segítették a központi műhelyek létrehozását. A KTSZ vezetője Kosaras István lett, a főkönyvelő Hilbert Lajos volt. A Finommechanikai Vállalat Marcaliban részüzemet hozott létre az uradalmi gépműhely kibővítésével fémipari termékek előállításának céljából. Az üzemet 1968-ban a Mechanikai Művek vette át, és olajkályha gyártását végezték itt három műszakban. A női munkaerőgondok enyhítésére a pécsi Kesztyűgyár Üzeme és a Somogyi Textilipari Vállalat Konfekció Üzeme, majd a Mechanikai Művek kondenzátor előállító üzeme kezdte meg működését. A Május 1 Ruhagyár és a Lady Ruházati Szövetkezet varrodát, a Fővárosi Horizont ÁFÉSZ bőrdíszmű üzemet hoz létre Marcaliban.

A felsorolásból is kitűnik, hogy a sok új üzem, a széles profil szükségessé tette, hogy szakképzett munkaerő álljon rendelkezésre. A mezőgazdaság gépesítése oda vezetett, hogy kevesebb munkaerő kellett a földekre, a fiatalok pedig szakmát akartak tanulni. A háború után is még a háború előtt kialakult szervezeti keretek között folyt a tanoncképzés. Főleg a magánkisipari tanulókkal oldották meg az iparos utánpótlást. A 40-es évek végéig működtek a megyében iparos tanonciskolák, amelyek az államosítással megszűntek. Egyedül a megyeszékhely, Kaposvár iskolája működött tovább. 1950. szeptember 1-től Pintér Kálmánt bízták meg azzal, hogy hozzon létre helyi ipari tanulóiskolákat, így Marcaliban is.

„Hogy is volt?” – emlékezik vissza Pados József. 1953. szeptemberében keresett meg Pintér Kálmán a szakmunkásképző iskola megszervezésének gondolatával, és az iskola még ebben a hónapban megkezdte munkáját. Közismereti tantárgyak tanítására adott volt a gárda Kőrösi Lajos, Kőrösi Lajosné, Pados Józsefné, Széll Ferenc személyében. Szakmai tárgyak tanítására építész szakmában Szabó Lajos nyugdíjas építészmérnököt, gépész és elektronikai vonalon Szakonyi Gyulát a Dédász vezetőjét, fodrász szakmában Puska Lajost, szabó szakmában Mohácsi Lajos kisiparost sikerült megnyerni. A faipari szakma tanítását, mint asztalos fia Kőrösi Lajos vállalta. A feltételek megteremtése nem volt egyszerű feladat. Tanárok, diákok közös munkával alakították ki a tantermeket a helyi kisiparosok segítségével. A jelszó az volt: „Magadnak csinálod”.

Pados József tehát, mint az általános iskola igazgatója vezette a szakmunkásképzőt is, ami a megyeszékhely fiókiskolája volt. Az iskolában fodrász, kőműves, ács, asztalos szakmákban folyt a képzés.

Az ő távozásával 1961-ben dr. Kis László, majd rövid idő múlva Széll Ferenc lett a szakmunkásképző iskola vezetője, aki 1969-ig irányította az iskolát. Ekkor kezdődött el az autószerelő és gépszerelő szakma oktatása is, melyek gyakorlati helyszínei a gépállomások voltak. 1963-tól az elméleti tárgyak oktatását a Ladi János gimnázium tanárai végezték. 1966-ban az iskola első függetlenített szakoktatója Péter Lajos lett, aki ezt megelőzően a Finommechanikai Vállalat marcali üzemét vezette. Az első oktató Szabó Béla 1967-ben kezdte meg működését. 1969-ben az iskola vezetését a gimnázium igazgatója Varga István vette át.

1970-ben kibővítették a volt polgári iskola épületét, amelyből hat tantermet a szakmunkásképző iskola vehetett birtokba, azóta működik önálló intézményként. Első igazgatója Szabó János lett, aki sokat tett azért, hogy szakmunkásképző iskola létesüljön Marcaliban. Nevelőtestületének tagjai Péter Lajos, Fábos Zoltán, Déghy László és Kovács Józsefné voltak. Az iskola neve 522. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet lett. A tárgyi feltételeket a kaposvári 503. sz. anyaiskola biztosította, a többit a gimnázium és az általános iskola kölcsönözte.

Az 1970/71-es tanévben, tizenkét osztályban 384 tanuló kezdhette meg a munkát, ebből 85-en emeltszintű képzésben vettek részt, 54 tanuló a tapsonyi Gépjavító Állomás és a marcali Bőrdíszmű Vállalat tanműhelyeiben csoportos képzésben részesült, a többi diák termelő szövetkezetek, üzemek, magánkisiparosok műhelyeiben nyert elhelyezést és úgynevezett szórványképzésben sajátította el a gyakorlati ismereteket.
Az 1971/72-es tanévben kezdődött el a sportpálya építése. A munka nagy részét a tanulók végezték el, akik Déghy László testnevelő tanár irányításával az alapoktól a felfestésig segédkeztek.

Az iskola nevelőtestületének száma emelkedik, az 1974-es tanév nyitóértekezletén már huszonöt fős a tanári és szakoktatói állomány. 1975 és 1979 között iskolánkban a Dolgozók Szakközépiskolája működik, érettségi bizonyítványhoz juttatva a végzett szakmunkás tanulókat.

A gyakorlati oktatás lehetőségeit az AFIT Szerviz húsz fő autószerelő tanuló képzésével támogatja. A tanulók fémipari alapképzésének a gimnázium politechnika műhelye ad helyet. A Május 1. Ruhagyár és a Lady Ruházati Szövetkezet is foglalkoztat tanulókat, az előbbi Bizén bérelt épületet tanműhely létrehozására. Ezekben az években a tanulók két műszakban, délelőtt és délután jártak iskolába, ami nem kis megterhelést jelentett a nevelők és a diákok számára egyaránt. Az oktatóknak, tanároknak reggel 8 órától este 7 óráig kellett helyt állni. Ez az időszak összekovácsolta az iskola diákságát és nevelőtestületét. Augusztusban és ősszel a kutasi Állami Gazdaság szilva és alma ültetvényein jó hangulatú mezőgazdasági munkán vettek részt tanulóink, tanáraink és szakoktatóink. Így teremtették meg az osztálykirándulások anyagi fedezetét. Később ezt a munkát a vései TSZ gyümölcsöseiben végeztük. Ezek a munkák erősítették a diák-diák, tanár-diák viszony pozitív alakulását, és segítette egymás megismerését. A munka mellet közös sport, vetélkedő és diszkó programok tették színessé a délutánokat és estéket.

Az 1976/77-es tanévben az előző évi 420-ról a tanuló létszám 352-re csökkent. A gimnázium épületében három tantermet bérelt az iskola, emiatt ingázni kellett a nevelőknek a két iskola között. Ebben az évben a Medicor Művek tapsonyi üzeme géplakatos és esztergályos tanulóknak alakított ki tanműhelyt, biztosítva a csoportos képzés lehetőségét.

Az 1979/80-as tanév újabb mérföldkő az iskola történetében, elfoglalhatta új helyét a számára átalakított Simon téri iskolában. Itt 11 tanteremben és egy tornateremben folyhatott a tanítás és kilenc szakszertár állt a pedagógusok rendelkezésére. Szabó János nyugdíjba vonult, az új igazgató Balázsi Jenő mérnöktanár lett. A kőműves és villanyszerelő szakmában megvalósul a csoportos képzés a mesztegnyői TSZ jóvoltából. Ebben az évben az iskola már saját diákotthonnal is rendelkezik, ami hatvan tanuló elhelyezését teszi lehetővé, mivel tanulóink eddig korlátozott létszámban a gimnázium kollégiumában laktak. 1982-re minden szakmában megvalósul a tanulók csoportos tanműhelyi képzése.


1984-től a villanyszerelő és kőműves tanulók tanműhelye is átkerült Marcaliba, 1985-től pedig a gépszerelők is helyi tanműhelyes képzésben kezdhették meg tanulmányaikat a Vörös Hajnal TSZ épületeiben.

1985-től Csordás Ferenc lett az iskola igazgatója. Iskolánkban megvalósult a zárt televíziólánc kiépítése. Az iskolarádió mellett fényújságot is indítottunk a gyors és folyamatos tájékoztatás érdekében. A rendszert Hosszú János és villanyszerelő tanulói építették ki. A kor követelményeihez igazodva videomagnókat és professzionális kamerát vásárol az iskola, ezzel teremti meg a korszerű szemléltetés lehetőségét. A számítástechnika oktatásának bevezetése is ezen időszakra esik, hét HT1080Z számítógép biztosította tanulóink képzését. A számítástechnikát Erdős Józsefné oktatta fakultatívan, tanulója pedig a megyei versenyt megnyerve az országos versenyen a 11. lett.

1987-ben az iskola elindítja első szakközépiskolai osztályát fémforgácsoló szakmában. Az elsősök alapképzésének a marcali termelőszövetkezet biztosít helyet. A tapsonyi Medicor az esztergályos tanműhely felszámolásakor a felszabadult esztergapadokat és marógépeket az iskolának ajándékozta.


1988-tól a szakmunkások szakközépiskolájának levelező tagozata, majd 1996-tól ezen képzési forma nappali intenzív osztályai is helyet kapnak az intézményben, ahol iskolánk tanárai készítik fel a hallgatókat az érettségi vizsgákra. A tagozatok vezetője Gíberné Bódis Irén.

1989-ben átadásra kerül az iskola tanműhelye, ahol végleges helyükre kerülnek a Medicor Művektől ajándékba kapott maró- és esztergagépek, amelyek a mai napig a fémforgácsoló szakma képzésének bázisát képezik. A rendszerváltás után a vállalati gyakorlati képzés bizonytalanná vált. Fontos feladat lett a képzés biztosítása érdekében az iskolai tanműhelyek kialakítása, melynek érdekében az iskola vezetése mindent megtett.

1991-ben a marcali önkormányzat megvásárolja a helyi termelőszövetkezet azon épületeit, ahol a mezőgazdasági gépész, a kőműves és a villanyszerelő tanműhelyek működnek. A Templom utcai óvoda átalakításával, amit tanulóink végeztek – kőművesek és villanyszerelők – megvalósult a gazdaasszony képzés Marcaliban. Az érdeklődők az ország minden részéből érkeztek, még Erdélyből is voltak növendékeink. Működése négy éve alatt sok hasznos ismerettel vértezte fel a lányokat az iskola. A Matáv pécsi igazgatóságával együttműködve iskolánk telefonhálózat szerelő szakma tanítását kezdte meg érettségizett tanulók részére. Ezt a szakmát többen is választották második szakmaként a fémforgácsoló szakmában érettségizett tanulóink közül. Három beiskolázást ért meg ez a szakma, ezen idő alatt tanulóink az SZKT versenyeken kétszer a győztes, felszabadult tanulók között voltak és ma is a szerelőgárda bázisát adják Marcaliban.

1993-ban a bőrdíszműves szakközépiskolásaink gyakorlati oktatásához tanműhelyt alakítottunk ki. 1993-tól az iskola profilja bővült. Néhány szakma képzése az érdeklődés hiánya miatt megszűnt. Ezért, és az újabb, a kor követelményeinek megfelelő igények kielégítésére iskolánk megteremtette a feltételeit a számítástechnikai szoftverüzemeltető, középiskolára épülő szakma elindításának. Kulcsár János személyes ismeretsége révén vette fel a kapcsolatot a budapesti Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolával, ami tantervek, oktatási módszerek átadásával segítette elindulásunkat. Az első számítástechnikai tanárunk Dr. Csenki Róbert lett. A számítástechnika rohamos fejlődésével önerőből és pályázatok útján teremtettük meg a feltételeit annak, hogy tanulóink a legmodernebb felszereléseken sajátíthassák el az ismereteket. Ezeket a berendezéseket pedig a fejlődésnek megfelelően folyamatosan bővítjük. Ma már kivetítők, digitális táblák, laptopok, hordozható számítástechnikai „zsúrkocsik”, LCD monitorok, digitális fényképezőgépek, kamerák biztosítják a számítástechnika széleskörű oktatásának feltételeit.

1995-ben pályázata alapján Bodrogi Csaba lett az iskola igazgatója, iskolánk fenntartója pedig a Somogy Megyei Önkormányzat lett.

1996-ban nőiruha-készítő szakma oktatására alkalmas hely kerül kialakításra az iskolai tanműhelyen belül, a géplakatos alapképző műhelyrész helyén, a géplakatos szakma képzésének megszűnése miatt. A tanműhely kialakítását iskolánk szakoktatóinak irányításával kőműves, géplakatos és villanyszerelő tanulóink végezték. 32 tanuló képzésére nyílt így lehetőség a Mustang Rt. támogatásával. Tanulóink tanműhelyes képzéseinek megvalósítását, a tanműhelyek kialakítását, felszerelések beszerzését az évek során Fábos Zoltán gyakorlati oktatásvezető irányította és szervezte meg. Jelenleg egyedül a bőrdíszműves szakmunkástanulók képzése folyik iskolán kívüli tanműhelyben.
Közben változott a közoktatás rendszere is. Szakmát a tanulók a 9-10. osztály elvégzése után választhattak. Ennek a 2-3 évnek a túlélése nem kis feladatot rótt iskolánkra, ahol az oktatók, tanárok nagy része a szakképzés területére szakosodott. Nehezítette helyzetünket az egyes szakmák iránti érdeklődés csökkenése, amit a városban és környékén lévő üzemek profilváltása, megszűnése, tulajdonos váltása is okozott. Ez nagymértékben korlátozta a bizonyítvány megszerzése utáni munkavállalás lehetőségeit is. Megszűnt iskolánkban a nagy múltra visszatekintő villanyszerelő szakma oktatása, ami számos jó szakembert adott a városnak és környékének. Ezek a szakemberek a mai napig a DÉDÁSZ dolgozójaként, vállalkozóként bizonyítják felkészültségüket, szakmai hozzáértésüket. Az autószerelő szakmát az érettségi bizonyítvány megszerzése után választhatják a tanulók. Iskolánk a tárgyi feltételek megteremtését nem tudta vállalni és partnert sem talált a gyakorlati oktatás megvalósítására, pedig a környék autószerelő vállalkozóinak nagy része iskolánk tanulója volt. Több márkakereskedés tulajdonosa, szerelőinek zöme nálunk szerezte meg a szakmunkás bizonyítványát, ami azt bizonyítja, hogy jól felkészült szakemberként kerültek ki az életbe. Géplakatos és kőműves szakmákban is hasonló a helyzet. Oktatásuk megszűnésének az érdeklődés hiánya volt az oka, pedig mindkét szakma, a tanulmányi versenyek eredményességét tekintve, vezető helyen van. Ezen szakmák képviselői is többen vállalkozóként, tervezőként tevékenykednek, és keze munkájuk, szellemi termékeik hirdetik rátermettségüket.

1997-ben Bojtor Béla vállakozó támogatásával alapítványt hoztunk létre a Marcali Szakképzésért 300.000 forinttal. Az alapítvány kuratóriumának elnöke Fábos Zoltán, tagjai Gíberné Bódis Irén és Nagy József. Az alapítvány neve: Szakképzési Alapítvány a Marcali Szakképző Iskola támogatására.

Az alapítvány céljai:
  1. Az oktatás tárgyi, technikai és személyi feltételeinek javítása, a fejlett technológiák megvalósítása.
  2. Az idegen nyelv tanulásának elősegítése.
  3. Az iskolai szabadidős programok támogatása (hozzájárulás osztálykirándulások, táborok, szabadidős rendezvények költségeihez).
  4. Tanulmányi, sport- és kulturális versenyek, vetélkedők, pályázatok lebonyolításának előmozdítása (nevezési díjak kifizetése, helyezettek díjazása, szervezési költségek átvállalása).
  5. Hátrányos helyzetű – jól tanuló – diákok segítése, stb.
  6. A kuratórium által kiírt, az iskola fejlesztését célzó pályázatok támogatása.
Az előzőekben megemlített szakmák oktatásának megszűnésével sajnos több kollégánk foglakoztatásának lehetősége megszűnt. A vállalatoknál, vállalkozóknál végzett igényfelméréssel és az OKJ adta lehetőségek kihasználásával a 2001/02-es tanévben a bőripari varrómunkás és varrómunkás szakmákban iskoláztunk be tanulókat és újra tudtunk csoportot indítani az esztergályos és kőműves, 2005 őszén pedig a géplakatos szakmában. Igyekszünk megismerni azokat az igényeket, amelyek érdeklődésre tartanak számot a környék pályaválasztó fiataljai körében. Ennek eredményeként meghirdettük a pék-cukrász szakma oktatását. A kenyérgyár új tulajdonosával Septe Józseffel kötött iskolánk együttműködési megállapodást, mely szerint a 2006-2007-es tanévtől 14 pék-cukrász tanuló gyakorlati képzésének feltételeit biztosítja.

Az iskolánkban folyó munka eredményességéhez elkerülhetetlen a fejlesztés. Ehhez nagy segítséget nyújtanak a gazdálkodó szervezetek, akik szakképzési alapunkat támogatják, hogy beruházásokkal javuljanak a képzés feltételei. Ez a támogatás az alapja a korszerű gépek, eszközök beszerzésének, pályázati önerő biztosításának, hogy tanulóink szakmájukat korhű gépeken, korhű eszközökkel sajátítsák el.

Tanulóink nagy része minden nap iskolában van, ezért gondot jelent az elhelyezésük, tanterem hiányunk van, nincs megfelelő könyvtárunk sem. Tervet készíttettünk az iskola bővítésére, emeletráépítéssel, amihez az önkormányzat elvi támogatását is elnyertük, de a mai gazdasági helyzetben a megvalósítás nagyon távolinak tűnik.

Oktatóink lépést tartanak az idővel. Rendszeres továbbképzéseken, tanfolyamokon vesznek részt, hogy igazodni tudjanak változó világunk és változó oktatásunk támasztotta követelményekhez. Iskolánk támogatja a másoddiploma és az egyetemi végzettség megszerzését is. Kollégáink folyamatosan vállalkoznak erre a feladatra amit megkövetel az is, hogy a korábban tiszta profilú szakmunkásképző jelenlegi tanulóinak közel 50%-a érettségire felkészítő képzésben folytatja tanulmányait. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a körülöttünk lévő változásokat, hisz egy szakképző intézmény mindig szerves része kell, hogy legyen környezetének. A szűkebb és tágabb értelemben vett környezetünk átalakulása kell, hogy mozgató rugója legyen tevékenységünknek.

2000-ben ünnepelte iskolánk önállóságának 30. évfordulóját. Ezalkalomból a megye közgyűlésétől zászlót és címert kaptunk, amiket Dr. Gyenesei István adott át igazgatónknak Bodrogi Csabának. Az eseményt színvonalas műsorral köszöntötte az irodalmi szakkör.

A Marcali Szakképző Iskola megteszi feladatát. Minden lehetőséget kihasznál, képzésének színvonalával igyekszik megnyerni a térség általános iskolai tanulóit, hogy az iskola növendékei legyenek. Ennek legjobb bizonyítéka volt tanulóink helytállása a város és környékének üzemeiben, szövetkezeteiben és vállakozásaiban.

Iskolánk oktatóinak zöme ebben az iskolában lett szakmunkás, itt szerezte meg érettségi bizonyítványát és oktatóként munka mellett végezte el többen a főiskolát is.
Kulcsár János általános lakatos 1972
Szabó Lajosné női szabó 1972
Ferencz Jenőné női szabó 1973
Francsicsné Karl Mária női szabó 1979
Sándor Károlyné bőrdíszműves 1986
Tamás Istvánné női szabó 1976
Árvai László esztergályos 1976
Rádics Ferenc autószerelő 1975
Szován László általános lakatos 1971
Landi István 1977

Volt tanulóink dolgozóként, vezetőként, tulajdonosként megtalálhatók a Marylla bőrdíszmű üzemben, a Mustang Rt.-nél, a Lady Szövetkezetnél, a Renault Lantos Marcali (Tulajdonos: Lantos Ernő, 1970), Suzuki Borongics Balatonboglár (Tulajdonos: Borongics József, 1981), Szabó Autószervíz (Tulajdonos: Szabó Attila, 1980), az Industrie Elektrik-nél, a Ziehl-Abbeg-nél, a Noah Kft.-nél, a Tűzkon Kft-nél, a Volánnál, a T-Com-nál, rendőrségnél és a tűzoltóságnál.

Mindezen felsorolás a teljesség igénye nélkül készült, jelezve, hogy iskolánk adófizető, dolgozó, lakóhelyén maradó állampolgárokat engedett útjára. Volt szakmunkás tanulóink közül többen főiskolát, egyetemet végeztek. Tanárok, mérnökök, jogászok, hivatásos katonák, rendőrök és tűzoltók lettek. Az alapokat, az indíttatást tőlünk kapták.

A szakképzés jövője Marcaliban és környékén is attól függ, hogy lesz-e vállalat, üzem, vállalkozó, aki munkalehetőséget kínál. Ezek ismeretében tud az általános iskolai tanuló szüleivel közösen dönteni arról, hogy hol tanuljon tovább, hogy ne kelljen elmennie más vidékre, hogy közel maradhasson családjához, szüleihez, hogy itt alapozhassa meg jövőjét, megélhetését, hogy itt alapítson családot. Ezek függvényében tudja az iskola képzési profilját alakítani, változtatni.

Ehhez kell segítséget kapnia iskolánknak, hogy továbbra is sokan öregbíthessék kisvárosunk, kis iskolánk jó hírnevét.

Bizonyításképpen megnevezzük azon tanulóinkat, akik az évek során megyei és országos versenyeken sikerrel képviselték iskolánkat. Akikre büszkék vagyunk!

A szakma kiváló tanulója versenyeken felszabadultak 1972 és 2005 között

1972.
Kulcsár János általános lakatos
Nagy Katalin bőrdíszműves
Vigmond Erzsébet bőrdíszműves

1973.
Reinfenscheidt Mária bőrdíszműves

1976.
Fazekas Zoltán kőműves
Sabján József kőműves

1978.
Bíró Jenő kőműves

1987.
Szabó Tamás géplakatos

1988.

Hamrik Zoltán mg. gépszerelő

1992.

Vas Péter bőrdíszműves

1993.
Horváth Gábor telefonhálózat-szerelő

1994.
Szabó Gyula telefonhálózat-szerelő
Tóth Gábor mg. gépszerelő

1995.
Csillag Endre villanyszerelő

1996.
Kovács Róbert mg. gépszerelő

1997.
Kovács Bernadett nőiruha-készítő

1998.
Szabó Balázs mg. gépszerelő

1999.
Suszter Anita nőiruha-készítő

2000.
Rott Péter bőrdíszműves
Pécseli Gergely mg. gépszerelő
Pandur Csaba forgácsoló

2004.
Nagy Melinda bőrdíszműves
Haraszti Gábor bőrdíszműves
Vámos Ágnes nőiruha-készítő

2005.
Szabó Nárcisz bőrdíszműves
Török Mónika bőrdíszműves
Szőke Balázs mg. gépszerelő
Farkas Roland mg. gépszerelő