Közel harmincan gyűltünk össze a pénteki találkozón, s abban egyet érthetünk, hogy a nyugdíjas jelző mögött sokszínű jellemek, szerteágazó érdeklődési körök, változatos életutak bújnak meg.
Mi az, ami egységgé, közösséggé kovácsolta a szakisokat? Az elkötelezettség, a munkaszeretet, a közösségben gondolkodás és cselekvés, a példás összetartás.
Marcali város szakembereinek jelentős többségét ők nevelték évtizedeken át emberségre, tisztességre, a munka és a tudás megbecsülésére. Van mit tanulnunk a már nyugdíjba vonult kollégáinktól, munkatársainktól!
Ügyes kezű háziasszonyaink (és „háziférfiaink „) szívélyes vendéglátása, jó kedv, a kivel mi történt, mi van ? kérdések, nosztalgikus és mulatságos emlékek felidézése: gyorsan ment az idő.
A néhány óra nem volt elegendő arra, hogy mindenkivel szót válthassunk, de arra igen, hogy igényeljük és várjuk a következő találkozót.
E sorokkal köszöntünk még egyszer mindenkit, aki ott volt, s azokat is, akik elfoglaltságuk miatt nem tudtak eljönni.